A BCA Hungary jóvoltából bővült új darabbal a Lime kollekció

Az üzleti szférában egyre elterjedtebb, hogy vezető cégek iparművészeket alkalmaznak a belső irodai környezet megteremtéséhez: a tér kialakításától a bútorzaton át a kávés csésze megtervezéséig. Mindez tükrözi az adott cégre jellemző korszerű, fiatalos gondolkodásmódot és azt az igényességet, amellyel nem csupán környezetükhöz, de munkájukhoz is hozzáállnak.

Hasonló szemlélet alapján cappuccino bögrék tervezésére kaptam megbízást az üzleti tanácsadással foglalkozó BCA Hungary részéről. Irodájukban járva, a kellemes és barátságos irodai környezetet tapasztalva hamar megállapítottam, hogy erre a cégre is jellemző a mindenre kiterjedő igényesség. Nem is lehetne mást elképzelni, minthogy az ott dolgozók a külön a cég számára tervezett egyedi porcelán tárgyakból egyenek-igyanak, illetve azokból kínálják meg a hozzájuk érkező partnereket és vendégeiket. A cappuccino bögrék mellett “Via handmade fine porcelain” teás bögréket, mokkás csészéket és kistányérokat birtokol a cég. Jó érzés, amikor visszatérve egy munkatárs az általam készített bögréből kortyol. “Nagyon szeretjük” – jegyzi meg az illető dicséretképp.

A cappuccino bögrét a Lime snack- és kávés készlet részeként terveztem meg, melynek elemeiről és azok keletkezéséről korábbi bejegyzésemben írok. Az új típus a Lime fennálló edényeinek (bögréjének és tejkiöntőjének) vonalát követi: barátságosan aszimmetrikus, gömbölyded, használat közben könnyen körbeölelhető forma. A tekert fül megfogása szintén kényelmes, ergonomikus.

A cappuccino bögrék – melyek cappuccino mellett tea fogyasztására is alkalmasak – és teás bögrék – melyek hosszú kávéhoz ugyanolyan kellemesek – űrtartalma egységesen 2,5 dl. A mokkás csésze 1,5 dl űrtartalmú. A kistányérok használhatóak csészealjként vagy szendvicsek fogyasztásához, valamint magvak, gyümölcsök kínálásához.

A készlet elemeit limoges-i masszából készítettem el, ami 1200°C-on kiégetve tömör és jó minőségű porcelánt eredményez. Mindegyik edényen szerepel a cég logója, Szentesi Manó terve alapján. A BCA logó mellett természetesen márkajelzésként megjelenik a Via logó és szignó is. A logókat matrica technikával, dekorégetéssel vittem fel a tárgyak felületére.

A cégnek ezúton is köszönöm a felkérést és a barátságos hangvételű együttműködést! Bízom benne, hogy azóta is örömmel használják a Via porcelán edényeket 🙂

Via logóval ellátott porcelánok

Ezentúl új márkajelzéssel, “Vágó Szilvia • via handmade fine porcelain” felirattal, via logóval és aláírásommal jelölöm porcelán alkotásaimat. A márkajelzés fontosságáról nem merülhet fel kétség, technológiailag azonban kérdések vetődhetnek fel a nem szakmabeli szemlélőben.

A jelzések úgynevezett matrica felvitelével és dekorégetéssel készülnek el. A matricázás a szokványos dekorálási eljárások közé tartozik. A porcelán matrica porcelánfestékből és annak felvitelét elősegítő hordozó anyagból (matricalakkból), valamint matricapapírból áll. Előkészítéskor a porcelánfestéket a kívánt minta szerint szitanyomással viszik fel a matricapapírra, majd száradás után matricalakkal vonják be a felületet. Ez a matrica áll a keramikus rendelkezésére.

Matricázásnál fontos, hogy tiszta közegben dolgozzunk. A por elszennyezi a matricákat és égetés után hibát okoz a felületen. A takarosságra kevéssé hajlamos alkotóknak ezért érdemes legalább ilyenkor nagytakarítást végezniük műhelyükben 🙂

A művelet lépései a következőek:

 

 

1. Kivágom az egy munkafolyamat alatt felhasználni kívánt matricákat.

 

 

2. A kivágott matricákat egyesével, közvetlenül a felhasználás előtt kis időre tiszta, langyos vízbe teszem. Ez elősegíti a matrica leválását a matricapapírról.

 

 

3. Kiemelem a matricát a vízből és lecsöpögtetem róla a felesleges vizet.

 

4. A matricát óvatosan átcsúsztatom a matricapapírról a tárgy előzőleg gondosan megtisztított felületére. Figyelek arra, hogy helyreigazítás közben a matrica ne gyűrődjön és a rajta levő minta ne deformálódjon el.

 

5. Gumi lehúzóval kiszorítom a tárgy és a matrica közé szorult apró légbuborékokat és vizet. Ezek megakadályoznák a matrica (tehát a porcelánfesték) érintkezését a tárgy felületével, ami égetés során hibát (a minta egy részének hiányát) okozná.

 

6. Így néz ki a felvitt matrica égetés előtt. Az égetést szabad felfűtéssel, 800-820°C-on, 30 perc hőntartással végzem.

 

7. Égetés során a matricalakk elillan, a porcelánfesték pedig beépül a mázba és tartós kötést alakít ki vele. A végeredmény így lesz kopásálló, a mosogatással és külső mechanikai hatásokkal szemben ellenálló. A tárgy pedig mindörökké magán hordozza minőségjelző védjegyét.

Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj 2011

Tapintáson alapuló, kikapcsolódást szolgáló tárgy tervezése vakok számára

Bevezetés

Porcelántervező gyakorlatomban nagy szerepet kap a taktilitás – formázás során kezemmel alakítom ki tárgyaimat vagy azok modelljeit, melyek így a későbbiekben is megtartják kézbe illő mivoltukat. Megértésükben, megismerésükben, azaz a tárgyak használata során is jelentős szerepet kap az érintés, kézbevétel, tapintás.

Korábban két ízben állítottam ki a Kézzelfogható Alapítvány által rendezett tárlatokon¹. Bár az ott bemutatott alkotásaim nem speciálisan vakok számára készültek, figyelmem ekkor fordult a téma felé és ez vetette fel a gondolatot, hogy a munkáim által kínált tapintási élményt a nem látók célcsoportjára adaptáljam.

A témaválasztás hátterében az a felismerés áll, hogy a vak személyek örömüket lelik a különböző felületek és eltérő anyagok érintésében, ismeretlen formák felfedezésében, a porcelán nemességében. Célom tehát az volt, hogy – a porcelán sokrétű tulajdonságai, megjelenésének eltérő karakterei által nyújtott lehetőségek felhasználásával – a kikapcsolódás, rekreáció fogalmát középpontba állítva kínáljak újszerű tapintási élményt a nem látók számára. A munkához a Kézzelfogható Alapítvány biztosított színteret, lehetőséget az érintett személyekkel való találkozásra, tapasztalatcserére, közös megoldások keresésére.

Ösztöndíjas programomban hangsúlyos szerepet kapott a kutatómunka. A tervezés menete során tizennyolc vak személlyel találkoztam rendszeresen és kértem ki véleményüket, személyes észrevételeiket a megszülető darabokkal, formavázlatokkal kapcsolatban, s a terveken ezek alapján dolgoztam tovább. Mivel a velük való beszélgetések ezt igényelték, az egyes variációkat kivitelezve mutattam be számukra, így a terveket ebben a beszámolóban is a modellekről készült fotókkal illusztrálom.

¹ „Kézzelfogható művészet” program. 2010. május 29. Nádor terem, Budapest és 2010. szeptember 18. Klebelsberg Kulturális Központ, Budapest (utóbbi a „Felemás nap” programján belül). Céljuk a művészeti alkotások elérhetővé tétele a látássérültek számára, valamint az alkotások tapintás útján történő megismertetése látókkal.

 

Jelenleg használt tárgyak és design-eredmények gyűjtése

Ösztöndíjas munkámat általános tájékozódással kezdtem. Megismertem a jelenleg a célcsoport által használt tárgyakat, speciális eszközöket és összevetettem – mind általános vonatkozásban, mind pedig a kikapcsolódásra alkalmas tárgyak, játékok, készségfejlesztők témakörében – a kortárs design-eredményekkel.

 

1.ábra: Néhány példa a vakok által használt áltanános eszközökre. Felső sor (balról jobbra): Zhenwei You: B-Touch mobiltelefon; Kim Seonil: Braille-nyomtató; Domán Rajmund: Vakok hétköznapi életét megsegítő eszköz. Középső sor (balról jobbra): Neora Zigler: Taktilis főzőedények; magyarul beszélő konyhamérleg; Jin-Sun Park: Braille E-Book. Alsó sor (balról jobbra): Art. Lebedev Studio: Istanbul Isiklarius jelzőlámpa; Shawn Youndong Kim: G-Navi; Nathan Hollins: Sentire fehérbot.

 

Vakok által használt és számukra tervezett általános eszközök (1.ábra) között legalapvetőbbek:

  • a közlekedésben segítők (botok, navigátorok, kutyahámok, jelzőrendszerek),
  • a kommunikációban segítő tárgyak (telefonok, braille írók és nyomtatók, speciális billentyűzetek, írásvezetők, tapintható rajztáblák, térképek, speciális szoftverek),
  • a hétköznapi tevékenységeik megkönnyítésére szolgáló tárgyak (beszélő, illetve hangjelzést adó és taktilis háztartási eszközök, időmérők, színfelismerők).

A kikapcsolódásra alkalmas tárgyak, játékok, készségfejlesztők (2.ábra) körében legjellemzőbbek a hagyományos társas- és kártyajátékok – ahogyan nevezik – vakosított változatai. Ezek jellemző alapanyagai a papír és a fa. A taktilitásra alapozó készségfejlesztők és érzékenyítő eszközök, csörgőlabdák többnyire műanyagból készülnek.

 

2.ábra: Néhány példa játékokra, kikapcsolódást szolgáló eszközökre. Felső sor (balról jobbra): Xiang Pan: Huarong vakok számára; Sae Hee Lee: Hello Haptic taktilis kártya; Ora-ïto: Tapintható faliplasztika. Középső sor (balról jobbra): Tic-tac-toe; Nagy Krisztina: Columetric Organic logikai játék; Kárpáti Tibor: Tapintható grafika. Alsó sor (balról jobbra): Kereskedelmi forgalomban kapható sakk; Konstantin Datz: Rubik kocka vakok számára; Danielle Pecora: Braille labda.

Tájékozódásom alapján és a boltok végiglátogatása során azt tapasztaltam, hogy hazai beszerzési helyeken többnyire nem kapható termékekről van szó. Nagy az ellentét az online (elvi) és a valós kínálat között is. A szabadidőhöz kapcsolódó termékek körében az általános eszközökéhez képest is nagyobb a szakadék. Ennek feltehetően az az oka, hogy magyarországi viszonylatban is szűk piacról beszélünk, mindösszesen 12000 látásmaradvánnyal nem rendelkező vak ember él az országban.

A kutatás során szembesültem azzal a problémával is, hogy ugyan számos kortárs design projekt hoz létre vakok számára tervezett, az életüket segíteni kívánó koncepciókat, ezek többsége azonban – technikai és anyagi korlátok következtében – megmaradnak terv vagy prototípus szintjén, s a célcsoport végeredményben mit sem tud róluk. Sajnos a gyártásra kerülő eszközöknek is csupán töredéke válik a hazai felhasználók számára ténylegesen elérhetővé. Ezt felismerve olyan kollekció tervezését tűztem ki célul, ami – a szükséges gyári háttér hiányában – kis műhelykörülmények között, kisebb költségvetés mellett, kézműves technológiákkal is kivitelezhető, így a továbbiakban is előállítható és eljut a célközönségéhez, használatba kerül.

 

A tervezés első lépései

Az általános tájékozódás után felvettem a kapcsolatot nem látó beszélgetőtársaimmal. Referenciacsoportomba 18 személyt választottam, közülük 1 fő kiskorú, 13 fő 25-35 év közötti, 1 fő középkorú, 3 fő időskorú. 10 fő születéstől fogva vak, 8 személy él szerzett vakságban. Lakóhelyüket tekintve 14 fő budapesti, 4 fő vidéki, foglalkozásuk alapján 7 fő végez értelmiségi munkát, 11 fő nem. Közülük mindösszesen 3 fiatal és 3 idős nem él integráltan (ők a Vakok Állami Intézetének bentlakói). A beszélgetésekkel, találkozásokkal kapcsolatban kivétel nélkül érdeklődők és együttműködők, jellemző rájuk a motiváltság, kíváncsiság.

 

Tárgyi környezetükről, kedvelt anyagaikról érdeklődve megállapítottam, hogy:

  • Kivétel nélkül szeretik a porcelánt, néhányan gyűjtik is (bögréket, figurákat). Nincs félelemérzetük az anyag törékenységével szemben, többen meg is lepődtek ezen a kérdésen. A porcelánnal kapcsolatos fogalmaik leginkább a nemesség, tisztelet, óvatosság, természetesség, egyediség, személyesség, elegancia, tartósság.
  • A porcelán mellett általában szeretik a természetes anyagokat (fát, követ, selymet, illetve az élő állatok tapintását), a textileket (bársony, kordbársony, plüss, gyapjú, pamut, szőrme), a gyöngyöt, üveget, tollat, fémeket.
  • Jellemző közös vonásként fedeztem fel a kavicsmániát (többen gyűjtik is) és a természeti formák iránti vonzódást. Kedvelt tárgyaikat gyakran érintik nyugtató hatást várva és szívesen használnak kabalákat (zsebben és táskában hordva, különleges alkalmakkor).
  • A hideg anyagok érintése is kellemes számukra, különösen, ha a tárgy kisméretű, ezáltal könnyen átveszi a kéz melegét, így jól észrevehető kölcsönhatás alakul ki közte és használója között – igaz ez a porcelánra is.
  • Nem szeretett anyagokat kevéssé tudnak kiemelni, s az említett néhány példa (nyúlós anyagok, pókháló, elázott papír) a tervezés szempontjából nem releváns.
  • Színek iránt többnyire a ruházkodás terén érdeklődnek. Néhányuk egyéb tárgyi vonatkozásban is tulajdonít jelentőséget a színeknek, mert korábbi látásélményeik vagy társadalmi konvenciók alapján hangulatot közvetítenek számukra.
  • Kifejezetten vakok számára tervezett tárgyaik csak elvétve vannak, játékok közül legfeljebb saját maguk által „vakosított” verzióban.

 

Következő lépésben egyfajta kézzel fogható portfólióként mutattam be számukra meglévő munkáimat, valamint néhány anyag- és felületpróbát. A tárgyak kiválasztásának fő szempontja a sokféleség volt, valamint a személyesség megteremtése, munkám és saját magam bemutatása. A tárgyakkal való találkozás újdonság-élmény, felfedezés volt számukra.

Megbeszéltük, hogy:

  • hogyan vélekednek különböző anyagokról,
  • mi a véleményük egyazon anyagból készülő eltérő karakterű formákról, az azokon megjelenő mintákról és eltérő felületekről,
  • azonos formák többféle anyagból való megjelenéséről
  • többféle anyagok egymás mellé rendeléséről.

A bemutatott darabok teljes sorát és véleményezésüket az 1. számú mellékletben közlöm.

 

Az elhangzott vélemények alapján határoztam meg a tervezés alappilléreit, a születendő tárgyak iránt támasztott főbb kritériumokat, melyek a következők:

 

  • Formavilágot tekintve beszélgetőtársaim kedvelik a megszokottól eltérő formákat, a tárgyakon belüli ellentéteket és meglepetéseket, de szem előtt kell tartani az ingerküszöböt: a túl változatos és intenzív tapintási ingerrel hamar eltelnek.
  • A geometrikus formák rövid távon nagyobb kíváncsiságot váltanak ki, de hosszú távon az organikusság iránt vonzódnak és azt részesítik előnyben, barátságosabbnak tarják².
  • Izgalmas formának tartják azt, amin jól kitapintható minták vannak és amit „többféleképpen meg lehet nézni”, tehát aszimmetrikus, több helyzetben letehető és egyes oldalai változatosságot mutatnak.
  • Méretet tekintve optimálisnak bizonyultak a kézben könnyen fogható, tenyérnyi vagy két kézzel tartható formák, amiket vizsgálatkor nem kell az asztalra helyezni. Ezek befogadhatóbbak és személyesebb kontaktust teremtenek. (Ettől egy vélemény tért el, miszerint egy nagyobb tárgyba több eltérő tapintású felületet lehet integrálni, így nagyobb élmény körbeérni rajta.)

 

  • Jelentős szerepe van a súlynak is. A túl könnyű tárgyaknak nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, azok törékenyebbnek tűnnek a nem látók számára. Ezzel ellentétben a nehezebb tárgyakat masszívnak, erősnek, tekintélyesnek gondolják és a fogásukat is biztosabbnak érzik.
  • Fontosnak bizonyult a funkció, valamiféle integrált feladat szerepe: ami követelményt sík kiterjedésű darabokkal szemben nem támasztanak, de térbelivel kapcsolatban igen.
  • Természetesnek és kellemesnek tartják a matt (polírozott) hatást, de többnyire a fényes, sima (mázas) felületeket részesítik előnyben. A sima felületen megjelenő rusztikusság érdekes számukra, de a durva tapintású felületeket a vak ember csak rövid ideig és kis felületen értékeli.
  • Fontos a stabilitás, a tárgy nyugalmi helyzetében is.
  • A formák és minták megközelítésében jelentős szerepe van számukra az asszociációknak és a gondolattársításnak.
    ² Ezt az úgynevezett cukortartó-teszttel mértem le. Két eltérő karakterű készletem cukortartóját helyeztem eléjük: a geometrikus szerkesztési elvű, szokatlanabb forma nagyobb reakciót, erősebb rácsodálkozást váltott ki belőlük. Arra a kérdésemre azonban, hogy melyiket szeretnék megtartani, az organikus példányt választották a jobb kézben tarthatóság, „szerethetőség”, „körbeölelhetőség” indokával.

    Koncepció

    A beszélgetések megmutatták, hogy valós a rekreációs célú tárgyak iránti igény.

    A megszületett kollekció olyan – vakok számára tervezett – organikus, interaktivitást kínáló, tenyérben vagy két kézben forgatva megismerhető, felfedezhető tárgyak csoportja, melyeken meghatározott vonalrendszer vezeti körbe a kezet.

    A sima porcelánfelület tapintását homokfúvással kialakított, eltérő magasságú-mélységű, mázas-mázatlan felületek bontják meg, ezek szolgálnak a taktilis séta útvonalául.

    A tárgycsaládot – a koncepcióra és a minták kialakítására alapozva – TactiLane-nek neveztem el. Szlogenként a „Meander your way across!”, vagyis a „Barangold körül!” mondatot választottam.

     

A kollekció darabjai habitustól és pillanatnyi hangulattól függően használhatóak játékként, megoldandó feladatként vagy rekreációs-relaxációs célra, egyszerű lazításra egy fáradt nap után.
A sekélyebb és/vagy bonyolult mintájú darabok nagyobb odafigyelést és elmélyülést igényelnek, így ezek alkalmasak:

  • a koncentráció fejlesztésére,
  • kitartás ösztönzésére és gyakorlására,
  • a tapintás fejlesztésére.

A mélyebb (könnyebben kitapintható) és/vagy egyszerűbb minták szolgálhatnak a kikapcsolódás eszközéül.

 

A TactiLane-t látó is használhatja, behunyt vagy nyitott szemekkel, rekreációs célra. Igaz, nem látó esetében a tárgy használatának menete komplexebb folyamatot képez:

 

  • első lépésben a használó kézbe veszi és értelmezi a formát, észleli a rajta található mintát,

 

  • felfedezi, hogy a minta körbefut a tárgyon és megérti, hogy feladat kapcsolódik hozzá,

 

  • a kiindulópont megtalálása után megoldja a feladatot, vagyis a meghatározott útvonalat tévesztés nélkül körbejárja.

 

Formai kialakítás

A korábban elhangzott vélemények és a meghatározott a tervezési szempontok alapján készítettem el nyolc különböző méretű és arányú típust, amik közül új beszélgetések hatására választottam ki a három leginkább preferált formavilágot.

 

Tesztelés közben azokra a kérdésekre kerestem választ, hogy

 

  • a tárgyak arányát tekintve a fekvő vagy álló formátumot, illetve a nyújtott, lapos vagy gömbölyű formákat részestik-e előnyben,

 

  • mik a funkcióhoz rendelt mérethatárok,

 

  • súllyal kapcsolatban pedig, hogy hol a határ a megfelelő stabilitás-érzet és a nehéz tárgy között.

 

A természeti és történeti inspirációk (6.ábra) alapján alkotott mintákkal kapcsolatban arra voltam kíváncsi, hogy

 

  • a homokfúvás által létrehozott felületkülönbségek, illetve vájatok megfelelően vezetik-e a kezet,

 

  • milyen legyen a homokfúvott és sima felület aránya,

 

  • milyen vonalvastagság megfelelően kitapintható számukra, illetve

 

  • milyen mértékben igényelnek egyszerű vagy bonyolult mintát, sűrűt-ritkát, sekélyet-mélyet.

6.ábra: Inspirációk. Felső sor (balról jobbra): szúrágta fa, csigalépcső, meanderező folyó. Alsó sor: (balról jobbra): Pók képe a Nasca sivatagban, klasszikus labirintus Mükénéből, mükénéi polip váza.
A kiválasztott és kivitelezésre került darabok azok, amik formailag és méretükben megfeleltek a követelményeknek és a legtöbb asszociációt keltették, leginkább kiváltották a kíváncsiságot, érdeklődést.

 

A három típus méret-, forma- és aránybeli változatosságot biztosít a személyes kedvenc kiválasztásához.

Közös jellemzőik, hogy:

 

  • a felhasználóra aktivizáló hatással vannak,

 

  • kisebb, fizikailag könnyen befogadható méretűek,

 

  • formájukat tekintve gömbölyűek vagy laposak a megfelelő kézbe illeszkedés érdekében.

 

További tapasztalatok:

 

  • Az aszimmetria közrejátszik abban, hogy a darabok szerethetővé váljanak a felhasználók számára.

 

  • A kisebb, tenyérnyi méretnek szerepe van abban is, hogy az alapvetően hűvös érintésű tárgy átveszi a kéz melegét, azzal egyneművé válik. A rajta elhelyezett mintával együtt tapintási élményként is könnyebben befogadható, a felhasználók nem telnek el az ingerekkel.

 

  • Az optimális súlyra rákérdezve nemtől, testalkattól és kézmérettől függően többféle választ kaptam, ezért kivitelezés során szem előtt tartom a súlybéli variabilitást. Így a későbbiekben mindenki kiválaszthatja a számára komfortos súlyú darabot.

 

  • Beszélgetőtársaim jellemzően a sík talprész nélküli formákat részesítették előnyben. A talpas formák ugyan nyugalmi (használaton kívüli) helyzetben stabilabbak, de használatkor az asztalhoz kötik a tárgyat, kézbevételre kevéssé ösztönöznek. A sík felület érintése nem organikus, így kevesebb időt töltenének el velük, ráadásul a nagyobb koncentrációt igénylő darabokat könnyebb kézben tartva megoldani.

 

  • A mintát tekintve a bonyolultsági és kitapinthatósági skála több fokozata is helytálló. Van létjogosultsága a kezdő- és végponttal rendelkező és a folyamatos mintakialakítású daraboknak is. A minta fontossága és érdekessé-ge, feladata mellett kedvelt a sima mázas felület dominanciája.

 

  • Meglepő tapasztalat volt számomra, hogy a formavilág megítélése sok esetben nemek szerint különült el. A férfiak jellemzően a kerek, csak gömbölyű részelemeket tartalmazó formákat kedvelték és visszautasították azokat, amik éleket tartalmaztak. A nők számára viszont tetszetős volt a tárgyaknak ez a fajta dominanciája.

 

  • Hasonlóan alakult ez a homokfújás erősségével kapcsolatban is: a nőknek kifejezetten tetszettek a mélyebb, erőteljesebb mintázatok, amik a kezet határozottan vezették előre. A férfiak azt szerették, ha a minta lágyabb, sejtelmesebb, felfedezhető és meghódítható.

 

  • A közepesen mély minta mindkét nem tagjainak megtetszett, hiszen jól kitapintható, de sejtelmes: az érzékelés és végigkövetés kihívást jelent.

 

A változatok teljes sorát és véleményezésüket a 2. számú mellékletben közlöm.

 

Kivitelezés és technológia

A darabok kivitelezését magam végzem.

Anyaghasználatot tekintve az első példányokhoz használt kőcserép (alacsonyabb, 1100°C hőfokon égetett, porózus végeredményt képező) massza túlságosan „puhának” bizonyult a homokfúvás technológiájához, mert a művelet során alkalmazott szilícium-karbid szemcsék a keményebb mázréteg alól is eltávolították a cserepet, így éles, a tapintó kéz számára kellemetlen kontúrt képezett. Ezenkívül az égetéshez szükséges mázatlan felületeket a mázassal nem lehetett egységesen kezelni, látható és tapintható hibát okozva ezáltal a két felület közötti átmeneten.

Tömörre égetett porcelánból finomabb és egységesebb felület hozható létre és a minta mélysége is jobban szabályozható. További előnye, hogy a porózus anyagoknál könnyebben tisztán tartható (szappanos vízzel egyszerűen lemosható), így néhány anyagpróba elkészítése után választásom az 1200°C-on oxidációs közegben tömörre és fehérre égethető Limoges-i porcelán öntőmasszára esett. Az anyagválasztás költséghatékonyabb megoldást jelent a hagyományos porcelán eljáráshoz képest, mely 1310°C-on gázredukciós égetést igényel.

A kivitelezési technológia terén is felmerült olyan tényező, ami változtatást indokolt a kezdeti variációkhoz képest. A kőcserép példányokat préseléssel, két fél össze-ragasztásával készítettem, de az illesztés a homokfúvás során felszínre került. Emiatt az öntés technológiáját választottam, ami egységes tárgyfalat képez.

A munkafolyamat lépései a következők:

Az öntés hagyományos eljárása szerint egy előzőleg elkészített gipsz negatív öntőformát használok.

 

Ebbe öntöm a megfelelő sűrűségűre kevert, átszűrt masszát.

 

Kis ideig állni hagyom. Ezalatt a gipsz elszívja a masszából a vizet és az öntőmassza lebegő lemezes részecskéiből kialakul a tárgy falvastagsága.

 

A megfelelő idő elteltével leemelem a gipsznegatív legfelső elemét (az öntőnyakat) és …

 

… egy szívószál segítségével kifújom a fel nem használt massza-mennyiséget.

 

Saját anyagával betapasztom az öntőnyílást.

 

Állni hagyom.

 

Kis idő elteltével szétszedem a gipsznegatívot és kiemelem a nyers TactiLane darabot.

 

Eltávolítom a sorját és átszivacsolom a felületet.

 

A bőrkemény (már nem vizes, de még nem száraz) tárgyon elhelyezek egy furatot. Ennek abban van szerepe, hogy a száradás és égetés során végbemenő zsugorodás közben a tárgy üregében lévő levegő el tudjon távozni. Másképpen a tárgy felrobbanna az égetés során.

 

A teljes száradást követően a tárgyak kemencébe kerülhetnek és megtörténik az első, úgynevezett zsengélő égetés 980°C-on.

 

Égetés után átcsiszolom a felületet.

 

Alapos portalanítás után a tárgyat mázba mártom.

 

A második, mázas égetés 1200°C-on történik.

 

A kész TactiLane felületét szigetelőszalaggal vonom be, …

 

… erre rajzolom rá a majdani útvonalat.

 

Kivágom a rajz körvonalait, …

 

… majd eltávolítom a szigetelőszalagot. Ezzel a tárgy elő van készítve a homokfúváshoz: az útvonalak végső kialakításához.

 

A homokfúvás egy zárt rendszerben történik, …

 

… a szigetelőszalaggal nem védett felületekről szilicium-karbid szemcsék távolítják el a mázréteget, majd a massza rétegeit.
A fújási idő függvényében a mélység szabályozható.

 

A szigetelőszalag eltávolítása és egy gyors lemosás után a TactiLane azonnal használatba vehető, az útvonal felfedezhető 🙂

A homokfúvó berendezés használatáért köszönetet mondok Sipos Balázsnak! www.highm.hu

 

Tárolás, a tárgy használaton kívül

Egy vak ember életében nagy jelentőségű, hogy személyes életterében minden tárgynak és eszköznek fix helye legyen. Beszélgetőtársaim közül csupán egyetlen személy nyilatkozott úgy, hogy saját TactiLane darabját időről időre máshová helyezné a lakásban. A tárolást elősegítendő talapzatot is terveztem, ami használaton kívül a tárgyak gömbölyűségét ellensúlyozva megfelelő védelmet és stabilitást biztosít, egyben ki is emeli és könnyen megközelíthetőnek tartja azokat.

A talapzatokat tekintve is többféle megoldás közül választottuk ki azt a típust, ami a tárgyakat megfelelő védelemmel övezi körül, stabil érzetet biztosít és formai összhangot ad a nem látók számára is. A modelleket kőcserépből készítettem el.

A kivitelezett darabok anyaga a fa, ami puha, barátságos, természetes anyag, tapintása kellemes és egyszerűsége miatt megfelelő párja a nemes porcelánnak. Az anyagtársításnál fontos szempont volt az is, hogy a porcelán és a fa részek érintkezése, illetve a tárolt tárgy elforgatása nem képez kellemetlen súrlódó hanghatást.
A beszélgetések során feltett, formához és használatához fűződő kérdéseim azok voltak, hogy

 

  • az adott típust a belehelyezett tárggyal együtt stabilnak, biztonságosnak érzik-e,

 

  • milyen fromakaraktert éreznek a tárgyakhoz illőnek,

 

  • milyen a talapzat és ráhelyezett tárgy egymáshoz viszonyított mérete, aránya,

 

  • milyen mély és mekkora átmérőjű beülésre van szükség a tárgy befogadásához,

 

  • lapos, domború vagy homorú darabokat használnának-e szívesebben,

 

  • egy vagy több tárgyat helyeznének-e el egy talapzaton.

A két gömbölyű forma egy típusú, de más méretű talapzatba helyezhető, a laposabb darab esetében a különböző karakter miatt eltértem ettől. A változatok formai összhangja a kör alapban áll, ami erősíti a tárgycsoport taktilis és vizuális egységét.

Mindkét kiválasztott típus kompakt, jól kiszámítható forma, a ráhelyezett tárgyat egységesen határolja körül. Megjelenésükben vaskosabbak, így a súlyuk miatt stabilabb és biztonságosabb érzetet váltanak ki. Vonalvezetésük íves, domború. (A befelé tartó peremű talapzatok bizonytalanságot sugároztak és a ténylegesnél vékonyabbnak tűntek).

A mélyebb és nagyobb átmérőjű beülés megfelelő védelemben tartja a porcelánokat, ugyanakkor azok könnyen megközelíthetőek és leemelhetőek maradnak.

Ahogyan a tárgyak használatakor és asztalra helyezésekor többletértékkel bírt, hogy a darabokat többféleképpen forgatva lehet megközelíteni, úgy a talapzatra helyezéssel kapcsolatban is fontos szempontként merült fel, hogy a tárgy helyzete változtatható legyen, illetve ne kelljen a lerakáshoz szükséges helyzetet igazgatni, változtatgatni. A kiválasztott talapzatforma a fődarab esetében több lerakási lehetőséget biztosít, variációkat kínálva és a használatot is megkönnyítve ezáltal.

A biztonságos megfogás érdekében az ujjak számára kialakított mélyedések szükségtelennek bizonyultak, a talapzat kézzel könnyűszerrel átérhető és így stabilan megfogható, máshová helyezhető.

A talapzatokat egy férőhelyesre terveztem, hiszen mindenki a saját személyiségéhez illő darabot választja ki, több példány összegyűjtésére nem lenne igény. Ehhez kapcsolható az a tény is, hogy a vak személyek általában kis lakásban élnek, ahol egy nagyobb talapzaton egymás mellé sorolt tárgycsoport elhelyezése nehézséget jelentene.

 

Utószó

A most megszületett kollekció darabjaival nem szeretném a témát lezárni. A velük kapcsolatos további feladataimat – többek között – abban látom, hogy a tárgycsoportot termékké alakítsam és eljuttassam a célközönséghez, biztosítva ezáltal felhasználásukat, megfelelő utóéletüket.

Ezen felül is számos továbblépési lehetőségnek látom létjogosultságát. Ezek közül egyik a TactiLane színesben való megjelenítése, arra az előzőekben már említett tényre alapozva, hogy a vak személyek egy része számára a színek hangulatot, többlet jelentéstartalmat közvetítenek korábbi látásélményeik vagy társadalmi konvenciók alapján és ez a tárgyak megítélését is befolyásolná. Ugyan többek szerint a fehér elegáns és alkalmazkodó árnyalat, hiszen sokféle környezetbe beillik, egyeseket azonban régi nippekre emlékeztet és szívesebben használnák a TactiLane-t színes változatban.

További variációt jelent a felületen megjelenő minta plasztikus megformálása a kutatás beszélgetései során feltárt eszköztár (vonalrendszer, rece, pettyek) felhasználásával.

Mivel többekben merült fel, hogy az effajta tárgyakat szívesen magukkal hordanák, újabb iránynak tartom a rendszer mobilitás szempontjai szerinti továbbtervezését, ami végső funkciójában megnyilvánulhat akár kabalatárgyként vagy ékszerként.

Szakmai vonatkozásában a téma számos olyan új tervezői szempontot, megközelítésmódot tárt fel előttem, melyek hosszabb távon beépíthetők tervezői gondolkodásmódomba és motivátorként hatnak majd arra vonatkozóan, hogy a jövőben készülő terveimet egy egységesebb, átfogóbb, befogadóbb tervezői szemlélettel közelítsem meg és megtalálhassam a mindenki, látó és nem látó számára egyaránt alkalmazható megoldásokat.

Hasonlóképpen nagy hatással volt az ösztöndíjas időszak a szakmai vonatkozások mellett megjelenő emberi vonatkozású tanulságokkal kapcsolatban is, amiket beszélgetőtársaimnak ezúton is hálásan köszönök.

 

Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj 2011

Tapintáson alapuló, kikapcsolódást szolgáló tárgy tervezése vakok számára

Melléklet 1. Első lépésben bemutatott tárgyak és véleményezésük

 

Snack- és kávés készlet

+ Pozitívumok

  • barátságos, lekerekített, kézre álló
  • klasszikus formákhoz társított szokatlan megoldások (aszimmetria, csavart fül)
  • nem szabályos, jól megjegyezhető formák személyes érzetet adnak
  • fényes, sima tapintás kellemesebb: személyesebb, melegebb és jobban kiadja a tárgyak formáját (sima felületek iránti elfogultságról számolnak be)
  • organikus, természetes formavilág
  • a fenékszöget mintaként fogják fel (szeretik)
  • melegséget, harmóniát, közösségi hangulatot áraszt

– Negatívumok

  • zsírfényű felület (zöld tálon) érdekes, de kevéssé kívánatos, egyeseknek rideg
  • egy vélemény szerint a fényes felületű tárgy sérülékenyebb benyomást kelt

 

Coffee-crow kávés készlet

+ Pozitívumok

  • érdekes, szokatlan, új, különleges, vicces, extrém, egyedi
  • erős karakterek (például: a kiöntő „büszke arra, ami a begyében van”)
  • érdekes geometrikus metszések
  • szögletességének köszönhetően jól megfogható

– Negatívumok

  • légies, de törékenynek tűnik (női készlet)
  • túl ünnepélyes (nem a mindennapokra való)
  • próbaként feltett sprőd fedő: önmagában (anyagként) durva, rideg és nem kellemes, de praktikus: nem csúszik ki a kézből; szemcsés anyagok tárolásához illik (só, cukor), néhány vélemény szerint természetes tapintású, de a kiöntővel együtt disszonáns

 

Aplysia edények

+ Pozitívumok

  • szemcsés máz (bordó) izgalmasabb és melegebb, barátságosabb, markánsabb: a rücsköket mintaként, díszként értékelik
  • hullámvonalban vezetett perem érdekes
  • érintése segíti a kikapcsolódást
  • külső és belső felület eltérő tapintása előnyös
  • szezonalitás: van, aki funkcióban és a használat időszaka szerint különíti el a meleg és a hideg hatású darabokat
  • jó megfoghatóság
  • érdekes összecsúcsosodás

– Negatívum

  • félmatt máz (zöld) túl hűvös tapintású, ellenséges, bár egyeseknek lágy

 

Samo aperitif készlet

+ Pozitívumok

  • fényes, sima mázat kellemesebb érinteni és jobban illik a kisebb tárgyakra (a sima, egyenletes felületet a kecsességgel azonosítják)

 

  • a matt máz természetesebb és stabilabban, a kicsúszás veszélye nélkül megfogható

 

  • aszimmetrikus, szabálytalan, kecses, exkluzív

 

  • emlékezetes élmény lenne inni belőle

 

  • ki-be rakosgathatósággal játszanak, illetve két darabot egy egésszé próbálnak összeilleszteni

 

– Negatívumok

  • a matt máz hűvös

 

  • instabil elemek (billegés)

 

  • a mázatlan felület semleges

 

Equalation egyensúly játék

+ Pozitívumok

  • kedvelt anyagok: üveg, márvány (simaság és hideg anyag hűsítő hatása)

 

  • billegtetés: mozgás ellenére stabil (keljfeljancsi-elv)

 

  • a hengeres alap és ív kedvelt formai elemek

 

  • interaktivitás (szeretnek játszani vele)

 

  • súlyok csepp-formáját kedvelik

 

  • kivágás (áttört minta) érdekes

 

– Negatívumok

  • fának (mint anyagnak) régimódi hatása is lehet és túl könnyű

 

  • egy vélemény: üveg rideg; márvány az elmúlást emlékezteti (sírkövek)

 

Üvegpiramis

+ Pozitívumok

  • meditatív

 

  • érdekes tagolt forma, izgalmas, meglepetéseket okoz

 

  • elegáns

 

  • élek és sima felületek kontrasztja

 

  • nincs ridegség-érzet

 

  • origamihoz hasonlítható

 

  • női karakterű

 

  • éles, de barátságos, ketten is éjjeliszekrényre tennék: elalvás előtti tapintás, megnyugvás, szép álmok

 

  • többféle lerakási helyzeteket keresnek

 

– Negatívumok

  • a nagy első reakció ellenére általában rövid ideig tartanák csak kézben (üvegcseppel összehasonlítva azt nézegetnék többször, hosszabb ideig)

 

  • a középső lyuk megbontja a formai egységet

 

  • a csúcsok túl hegyesek

 

  • egyeseknek szúrós, túl komoly forma

 

  • az üveg túl drága anyag hatását kelti

 

Doboz

+ Pozitívumok

  • kő-szerű, természetes

 

  • érdes felület hétköznapibb, megszokottabb

 

  • erős, emiatt stabilitást, megbízhatóságot sugároz

 

  • tompább csúcsok, kevéssé éles formák szimpatikusak

 

– Negatívumok

  • durva és rusztikus, így kevéssé ösztönöz a gyakori tapintásra

 

  • túl egységes: felület és élek, csúcsok között kevés a kontraszt, ezért kevéssé meglepő forma

 

  • túl komoly

 

Sípok

+ Pozitívumok

  • jól kézbe illő forma

 

  • szokatlan, különleges

 

  • fehér (polírozott félporcelán) felülete természetesebb és egységesebb

 

  • barna (mázas kőcserép) felülete melegebb, mázas és mázatlan részek egy tárgyon belüli váltakozása érdekes

 

  • mindkét felület megfelelően sima, de a mázas áll közelebb hozzájuk

 

– Negatívumok

  • a félporcelán darab túl könnyű, könnyen összeroppanthatónak tűnik

 

  • felület rovátkolása kevéssé érezhető

 

Valkovuokko (váza kisméretű virág számára)

+ Pozitívumok

  • szokatlan forma

 

  • egységes, harmonikus

 

  • kényelmes kézben tartani, belesimul a tenyérbe

 

  • kerek rész összecsúcsosodik, elvékonyodik: segíti a megfogást és formailag is érdekes

 

  • kellemes sima felület

 

  • a mázatlan talp érdes- és a felület sima tapintása érdekes együtt

 

  • halra asszociálnak

 

– Nincs negatív visszajelzés

 

Rusztikus edény

+ Pozitívumok

  • érdes, rücskös, de a méret és forma viszonyában kellemes tapintani

 

  • férfias karakter: kérges, erős, stabilitást sugároz

 

– Negatívumok

  • körbetapintáshoz túl nagyméretű: több időt venne igénybe és nem válna személyes tárggyá

 

  • kisebb méretben rideg tapintású lenne

 

  • szabadtéri funkcióra asszociálnak

 

Mázas edény

+ Pozitívumok

  • a simább felület előny

 

  • kő-szerű matt máz

 

  • a hullámvonalban vezetett perem érdekes

 

  • a kerekebb alsó rész

 

– Negatívumok

  • túl egyszerű forma

 

  • ekkora méretben a sima máz törékenységet sugároz

 

  • hideg

 

Raku edény

+ Pozitívumok

  • kereken induló forma összekeskenyedik

 

  • gömbölyded, kerek alsó rész „körbeölelhető”

 

  • karakteres

 

  • természetes tapintású felület

 

  • mázas és mázatlan rész érdekes kontrasztja

 

  • szokatlan a ferdén lezárt felső rész, nyílások játékossága, méretkülönbségei érdekesek

 

– Negatívumok

  • néhányaknak kellemetlen a felület

 

  • néhányaknak a lezáráson lévő nyílások a formával együtt nem értelmezhetőek

 

  • túl éles a perem és megtöri a formát

 

  • nincs funkciója

 

Tál

+ Pozitívumok

  • határozottan érezhető bordázat, rece: jó végigvezetni rajta a kezet

 

  • a mázfelforrás gyöngyre emlékeztet

 

– Negatívumok

  • a mázfelforrás éles

 

Ujjbegyes mázpróba

+ Pozitívumok

  • fa ényes felület kellemesebb, a matt természetesebb

 

  • felismerhető ujjbegy-nyomok

 

– Negatívumok

  • kicsi a felületi hullámzás

 

  • mázas-mázatlan rész kontrasztja túl erős

 

Ecsetelt anyagminták

+ Pozitívumok

  • festetlen rész tapintása finom

 

  • az alaptól jól elkülöníthető, könnyen kitapintható minta

 

  • dinamikus plasztika

 

  • változatos, nem monoton felület

 

  • aprólékos: „van rajta mit keresgélni

 

– Negatívumok

  • túl szélesek a sávok

 

  • kellemetlen sprőd engób-felület

 

Pettyes lap

+ Pozitívumok

  • kellemes tapintású

 

  • megnyugtató

 

  • homogén, de érdekes

 

  • játékos felület: alapos körbetapintásra ösztönöz, stimulálja az ujjat

 

  • folytatólagos, folyamatos

 

  • sűrű és átlós pettyrendszerként nem vet fel összekeverhetőséget a Braille-írással (kérdésem hatására néhányan viccelődve betűket keresnek benne és Rorschach-teszthez hasonlítják)

 

  • gyöngyökre asszociálnak

 

  • a sík felületet formák törik meg: többféle tapintási élményt nyújt

 

  • Milyen lehet tenyérrel érinteni?

 

– Negatívum

  • zsúfolt

 

Anyagpróba – homoköntés

+ Pozitívumok

  • a minta érdekes, relief-szerű és vezeti a kezet, kutatni lehet: kíváncsiságot vált ki

 

  • non-figuratív, összefüggő mintarendszer előnye: mindenki számára más a jelentése

 

  • asszociálnak: látó betűk, alakzatok, életfa

 

– Negatívum

  • túl sprőd, nem kellemes tapintású felület, simább változatban kívánnák érinteni

 

Papírporcelán anyagpróba

+ Pozitívum

  • a belső rész tompább rücskei kellemesek

 

– Negatívumok

  • befejezetlen

 

  • „sziklás” rész éles, hegyes

 

  • túlzottan nem homogén

 

  • hitvány anyag

 

Tél-sorozat részlete

+ Pozitívumok

  • érdekes felületi átmenet

 

  • rusztikus rész gyöngyökhöz hasonlítható

 

– Negatívumok

  • durva tapintású részek

 

  • nagyobb felületen már nem lenne érdekes

 

  • túl sokféle felületet tartalmaz

 

  • a sima, mázatlan rész semmilyen

 

Laphajtási kísérletek
+ Pozitívumok

  • a „gyűremény” izgalmas, szeszélyes, az élek jól vezetik a kezet, a vájatok érdekesek (szintén vezetik a kezet); labirintusos, plasztikus, átlós szerkesztés

 

  • körkörös: felismerhető formát ad ki: vízre asszociálnak; van kiindulópontja

 

  • négyzetes: izgalmas a sok részforma, a hasonló, de nem megegyező formák között keresik a különbségeket, belerakosgatnak dolgokat

 

  • variálhatóság: a darabok mindkét fele megnézhető; a forma felenként eltérő, de egyik a másikból következik: tetszetős az összefüggés a részletek között

 

  • pozitív oldal érdekesebb a negatívhoz képest

 

  • a nagy felületi mozgáshoz illik a mázatlan felület

 

– Negatívumok

  • gyűrött: túl bonyolult, néhányan túlzásnak tartják; nem kelt asszociációt

 

  • körkörös mintájú: kevéssé izgalmas, tompább, sekélyebb

 

  • négyzetes: többeknek semleges vagy tojás- és jégkocka tartóra asszociálnak

 

  • hiányzik a máz a felületről

 

 

Melléklet 2. Első TactiLane variációk és véleményezésük

 

1. forma

  • jól kézbe illő, de túl letisztult és szabályos

 

  • inkább egy tiszteletreméltó műtárgy, dédelgetésre, kikapcsolódásra kevéssé alkalmas

 

  • a döntött tengely tetszetős

 

  • a fentről lefele futó spirál minta jól végigkövethető, de nem elég markáns, ezért kevéssé ösztönöz tapintásra

 

  • a túl egyszerű minta nem minősül feladattá

 

  • előny, hogy az él fölötti rész a játéktér

 

  • néhányan az éles peremet előnytelennek tarják

 

  • a méret (7 cm) jól kézbeillő, kényelmesen kézben tartható

 

2. forma

  • kézben tartva jó méret (8cm)

 

  • az aszimmetrikus, gömbölyded forma sokkal szerethetőbb az előzőnél

 

  • a körbefutó él elhagyásával masszívabbnak tűnik

 

  • a mélyebb homokfúvás dominánsabb, feltűnőbb, kitapinthatóbb mintát ad: el lehet vele időzni”; a felület váltakozása is izgalmasabb, kevéssé mindennapi

 

  • a sekély minta kevéssé jellegzetes, de vastagságnak köszönhetően jól végigkövethető; összességében ez a felület kellemesebb tapintású

 

  • jó a forma és minta összhangja

 

  • előny, hogy a forma átfordulása alatt nincs minta, így nem törnek meg a vonalak (kivétel a spirálos esetében, ott a talpon végződik a minta, de ezt logikus lezárásnak tartják)

 

  • a mélyebben homokfúvott darabon a túl vékony vonalak között el lehet tévedni, maga a labirintus bonyolult és nehezen végigkövethető, az elágazások zavart okoznak, de: jó, hogy kihívás megtalálni a kezdőpontot és a tagolt minta miatt díszesebbnek tűnik

 

  • a sekélyebben homokfúvott darabon a vonalak vastagsága miatt túl sok a nyers (rusztikusabb) rész, de még tűréshatáron belül van; túl kicsi a felületkülönbség a két rész között

 

  • a spirál mintát előnyösebbnek tartják a klasszikus labirintus képéhez képest

 

  • a kettő közül a nagyobb súlyú darabot választják: a kisebb súlyú a méretéhez képest túl könnyű, a nehezebb tekintélyt parancsoló (ugyanakkor előnyösnek tartják, hogy a dominánsabb mintájú darab nehezebb, az egyszerűbb könnyebb)

 

3. forma

  • állati asszociációk

 

  • a talp korlátozza az érintés szabadságát és határokat szab a megismerésben, nem kínálja a kézbevételt

 

  • a használó az asztalon vizsgálná, ami nem segíti elő a személyes kapcsolat kialakulását

 

  • a felső részen megjelenő él predesztinál, túlzottan egy irányba vezeti a kezet és az elmét, így korlátozza az érintést: „játszani csak az ő szabályai szerint lehet, így nem kikapcsolódom, hanem birkózom vele

 

  • előnytelen, hogy az él miatt megtörik a minta, valamint hogy a forma alá kanyarodik: ott nehezen elérhető

 

  • a méret (10 cm magasság) még éppen elfogadható, de nehéz rajta fogást találni

 

  • a labirintus képe izgalmas, bár a vékony és bonyolult vonalakra túlzottan figyelni kell követéskor (el lehet tévedni)

 

4. forma

  • túl nagy méretű (13 cm) tárgy: csak két kézzel megismerhető és asztalon tartva szemlélhető

 

  • az előzőnél érdekesebb, mert aszimmetrikus, de túlzás

 

  • az él túlságosan lehatárolja az érintést és a mozgásteret

 

  • maga a minta (íves vonalvezetés) tetszetős

 

  • érdekesnek tartják a vonalvastagság váltakozását, s hogy helyenként már olyan vastag, hogy a rusztikus felület mélye is érinthető (de kis méretű tárgyon nem tudják elképzelni ezt a szélességet és rusztikusságot)

 

  • kezdő szint: könnyen megoldható, részletszegény

 

5. forma

  • legtöbbek kedvence

 

  • aktivizáló forma: nincs talpa, ezért kínálja magát a kézbevételre és könnyen körbeforgatható

 

  • több módon szemlélhető és többféleképpen letehető: több megközelítési mód lehetséges

 

  • vonzó a formában megjelenő ellentétpár (gömbölyű rész társítása a csúcsossal) és az aszimmetria

 

  • gömbölyűsége ellenére stabil érzetet vált ki

 

  • természeti asszociációkat kelt (kacsa, madár, csiga)

 

  • a minta jól végigkövethető, előnyös, hogy végigfut a teljes tárgyon és visszafordul önmagába (folyamatos); lehet kevéssé mély is

 

  • nagy a minta és a forma összhangja

 

  • a kicsúcsosodást kezdőpontként alkalmazzák

 

  • a vonal vastagsága váltakozik, ezt kifejezetten érdekesnek tartják

 

  • kifejezetten kedvelik a vonalak között megjelenő szigetet, ami pihenésképpen körbejárható

 

  • kézben tartva jó méret (10 cm)

 

6. forma

  • túl nagy méret (18 cm hosszú), a tenyérbe belefektethető, de másképpen nem találnak rajta fogást; ekkora tárgyon már túl nagy feladat lenne végigjárni a mintát

 

  • zavaró, hogy kétfélre osztott, a forma nem elég karakteres

 

  • a mérethez képest kevés minta van rajta

 

  • a minta sekély és túlságosan osztott, sokan eltévednek rajta, mert nem vezeti megfelelően a kezet

 

  • a negatívban futó él tetszetős

 

7. forma

  • a nők kedvence

 

  • kényelmesen tenyérbe ülő darab (a férfiak közül van, aki épp emiatt marokfegyvernek tituálja)

 

  • két félből áll (két különböző játéktér lehet rajta)

 

  • néhányaknak könnyebbséget jelent, hogy a minta egy laposabb felületen fut végig: könnyebb kiigazodni rajta

 

  • izgalmasnak tarják, ha a minta átfordul a túlsó oldalra, s azt is, ha csak az egyik oldalon jelenik meg

 

  • ennél a darabnál az élen is fut a minta, amit kivétel nélkül hibaként érzékelnek

 

  • a minta karakteres, jól kivehető, de bonyolultságának köszönhetően feladatot tár a használó elé: a szűkülések és kanyarodások miatt figyelni kell rá

 

  • a mintának nincs meghatározott kezdő- és végpontja: folyamatos lehetőséget kínál

 

  • a minta eltérő felületmélysége izgalmas

 

8. forma

  • a megkérdezettek második számú kedvence

 

  • kedvelt az apró, tenyérben tartható méret

 

  • légies, könnyű, nagyon szerethető, dédelgetni való forma „a szerelem metaforája

 

  • előny, hogy a formán nincsenek éles határok, így „az egész tárgy maga a játéktér

 

  • a vékony és sekély, nehezebben kitapintható minta kivívja magának a figyelmet és elmélyülést kíván; haladó szint: kihívás, kitartás gyakorlására alkalmas

 

  • a mázatlan felület is finom tapintású (ezeknél a daraboknál a homokfúvás csak a máz felső rétegét távolította el, a massza rusztikus felülete még nem tűnt elő)

 

  • a mély, markánsabb minta már nem illik erre a karakterű tárgyra (elveszti a kecsességét)

 

  • a szignó jelölésként azonosítható (lehet a kezdő- vagy végpontnál, pihenőszigetnél)

LIME snack- és kávéskészlet — diplomamunka Hollóházán

Dipolmamunkám során étkezési kultúrában használatos, sorozatban gyártható edények tervezésével foglalkoztam.

A LIME két alapegységből, kávézás és hidegtálas ételek felszolgálásához, fogyasztásához szükséges darabok összességéből áll. Elemei tipizált, előre meghatározott szituációk edényszükségletét elégítik ki, de egymáshoz való viszonyuk alapján a két egység összeépíthető és tovább variálható. Mivel a darabok kompatibilisek egymással, a különböző funkcióra és eltérő közegben használható tárgyak ötvözésével nagyobb, komplexebb egység jöhet létre és többféle felhasználási mód lehetséges. Jellemző rájuk a multifunkció, hogy a lehető legkevesebb darabbal a lehető legtöbb funkció betölthető legyen.

A készletet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Szilikátipari tervező szak diplomamunkájaként terveztem meg és a híres Hollóházi Porcelángyárban, kézi munkával kiviteleztem.

A kivitelezés az öntés technológiájával történt. A darabok két égetés következtében érték el kiváló minőségüket és fehérségüket: első égetésük 980° C-on, majd mázas égetésük 1360° C-on gázkemencében, redukáló atmoszférában történt. A tálak zöld színüket egy harmadik égetéskor, máz feletti dekorfesték 880° C-on történő ráégetése során nyerték el.

Az elegáns megjelenésen túl barátságos, egyszerű és tiszta formákat kerestem. Így funkcionális szerepükön túl az edények esztétikai és szellemi értéket is közvetítenek.

Mindezt az organikus tervezés gondolatiságával közelítettem meg. Ez a részek egymás közötti harmonizációjára, az általuk alkotott egész egységére utal. Az organikus tervezés Eliot Noyes szavai alapján: „elsősorban gondolkodásmódot jelent, egy adott tárgy (vagy épület) különálló részeinek vizuális és funkcionális, szükségtelen díszítettségtől és felületességtől mentes egységét”. (In: Noyes, Eliot: Organic Design in Home Furnishings. The Museum of Modern Art, New York, 1969. belső borító)

Saját munkáimban ennek keresem visszhangját. A részek, a készlet elemeinek egymáshoz viszonyított helyzete szándékom szerint egyensúlyt és harmóniát teremt, az organikus tervezés szemlélete szerint szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A tárgyak belső meghatározottsága összhangban van a megvalósuló formával, forma és tartalom elválaszthatatlan egységet alkot.

Raku égetés képekben: Siklós 2007

Rakuzásra várva.

 

Megtöltöttük a raku kemencét.

 

Felfűtés indul!

 

Amíg a kemence felfűt, előkészítjük a rakuzásra váró tárgyak helyét.

Zakar József, Szita Krisztina, Vágó Szilvia, Dora Judit.

 

Izzanak már a kerámiák… — rakuzás indul!

 

Orsival nyitjuk a kemencét. Csaba emeli ki az izzó kerámiákat.

 

Az én lámpám is rakuzásra kerül…

 

… be is fedem szalmával.

Fatüzes égetés képekben: Siklós 2007

Felfűtés indul! Csirke Orsolya, Ruzicska Tünde, Pattantyús Orsolya,  Antal Balázs, Máthé Ivett

 

Késő este is tápláljuk még a tüzet az oldalsó tüzelőnyílásokon keresztül.

 

Fűtjük a kemencét. Csirke Orsolya, Erdei Viktor, Vágó Szilvia, Pattantyús Orsolya.

 

Redukálásnál magasra csapnak a lángok – a kemence ajtajánál és a kéményen keresztül is.

 

Erasmus ösztöndíjjal Finnországban

Tervezői gondolkodásmódomat alapvetően befolyásolta a finnországi University of Art and Design Helsinkiben (mai Aalto University) töltött Erasmus ösztöndíj időszaka, a finn formatervezés letisztult minimalizmusa, az északi tájak hangulata és színvilága.

2007. január 11 – április 8. közötti részképzésem során elméleti kurzusokon vettem részt és önálló szakmai projekteken dolgoztam.

    • Elméleti kurzusok:

Finland close-up – Rebecca Liebermann vezetésével

Speciálisan külföldi részképzésben részt vevő diákok számára meghirdetett tárgy. Célja a fogadó ország, Finnország minél szélesebb körű megismerése, a tudást kiterjesztve a finn kultúrára, képzőművészetre, formatervezésre, építészetre, zenére, politikára, gasztronómiára, társadalmi kérdésekre. Hogy mindez életszerű legyen, az egyes témakörökhöz kapcsolódó helyszíneket látogattunk meg és találkoztunk az ott működő személyekkel. A tárgy követelménye az órák látogatásán túl egy szabadon választott témájú esszé írása volt. Én ebben az esszében Finnország alkohol-problémájával foglalkoztam és ezt csatoltam vissza egyik szakmai projektemben.

Suomen kieli ja kulttuuri – Sari Hantula vezetésével
Finn nyelv és kultúra. A nyelvi alapozáson túl átfogó ismeretet adott a finn kultúráról és kulturális eseményekről, nemzeti ünnepekről, fesztiválokról.

    • Szakmai projektek:

Kísérlet helyi szilikát alapanyagokkal. Cél az anyagok összehasonlítása olvadásuk alapján. Konzulens: Airi Hortling.

Mázkísérletek: matt és szatén máz létrehozása, valamint korábban, itthon már kipróbált recept összeállítása, ezáltal a két ország alapanyagaiban rejlő különbségek keresése. Konzulens: Airi Hortling

Váza tervezése egy tipikusan finn virág, a valkovuokko számára. Konzulens: Nathalie Lahdenmäki

Számomra kedves történet fűződik hozzá. Konzulensem, Nathalie Lahdenmäki egy alkalommal minden diákjának egy-egy ivólevet hozott. Elsőként ajándéknak gondoltuk, de hamar kiderült, hogy feladat kapcsolódik hozzá: fogyasztás után dobozát gipsszel kellett feltölteni, majd a kapott tömbből vázát faragni a valkovuokko nevű első finn tavaszi virág számára. Így készültek el a darabok, amikből többféle kompozíciót lehet összeállítani. Ezt a variálhatóságot,  játékosságot fokoztam a rajtuk alkalmazott, – a fent említett – Helsinkiben kikísérletezett mázak színbeli, faktúrabeli különbözőségével. A képen lévő darabok a japán Toki város Tokidokiya galéria tulajdonában állnak.

 

Valkovuokko váza tervezése, saját fejlesztésű mázak alkalmazása. Konzulens: Nathalie Lahdenmäki

 

Samo aperitif készlet neve a lappföldi Kuusamo helységből származik, ahol befagyott tavakkal és az északi fénnyel találkoztam ― ezek nagy hatással vannak rám a mai napig. A témaválasztás apropója, hogy a fent említett egyik kurzus keretén belül a finn alkoholfogyasztási szokásokat/problémákat elemeztem. Ezzel párhuzamosan készítettem el a készletet, ami az alkoholfogyasztásnak egy mértékletes formáját kínálja fel (a poharak űrtartalma 1 dl). Hosszas modellezés előzte meg a kivitelezést, különböző formájú és arányú poharakat mintáztam meg kézzel. Ebből választottam ki azt a darabot, amiről öntőformát készítettem. Így egységesítettem a sorozatgyártás technológiáját a kézi formázás előnyeivel. A sokszorosított formák a játékos, saját recept szerint készülő mázakkal továbbra is megőrzik egyediségüket. A készlethez tartozó tálcákat az egyetem formatervező műhelyében, rétegelt lemezből készítettem el.
Az ösztöndíj óta tovább dolgoztam a készleten és két-, valamint négypoharas változatban is készítem őket. A poharak önmagukban, tálca nélkül is állhatnak. A készlet néhány darabja jelenleg a japán Tajimi város Ichinokura ceramics cooperative irodájában található.

 

Aperitif készlet tervezése, saját fejlesztésű mázak alkalmazása. Konzulens: Nathalie Lahdenmäki

 

Természeti inspiráció alapján és helyi élményekre alapozva készítettem el a Talvi kompozíciót. Kiindulópontja a hó, a havas tájak és hóval borított felületek, valamint a róluk készült fotóim voltak: az a jelenség, ahogyan a hó egyes tárgyakra hullva felveszi a felület formáját-mintáját, de annak plasztikáját tompítva adja elő, csupán sejtetve az eltakart alapot.

 

Stúdiómunka: Talvi (Tél). Konzulens: Natalie Lahdenmäki

 

A Talvi kompozíció elemeit gázkemencében, a végső égetési szakaszon redukciós közegben égettem. Az ösztöndíj ideje alatt először adódott lehetőségem önállóan vezényelni le gázégetéseket.

 

 

A szakmai projektekről részképzésem lezárásaként kiállítást tartottam.

Utazásaimról pedig sok-sok fotót készítettem.